2024 június 25, kedd

Korábbi cikkek ezzel a taggel

Miniszabi, újra Tatán

Tatai vár

Vannak városok, helyek, amelyeket imádunk. A nyár első napsugarai minden évben Tatáé. Dió egyik kedvenc városa és a legkedvesebb szállása a Q-panzió, amelynek teraszáról tökéletes távolságban látja az elhaladó, rendkívül kedves négylábúakat és kétkerekűeket. A Q-panzióról írtunk már többször, itt és itt is olvashattok róla. Órákon át tölti az időt a kertben, mi meg boldogan lógunk vele, ez az a …

Tovább >>

Béke Sztúpa

Béke Sztúpa

A hely, amely évről évre hívogat Az elmúlt négy évben mindig újra és újra ellátogatunk a zalaszántói Béke Sztúpához. Fontos a lelkünknek. Hívogat. Soha nem változik, állandóságot, biztonságot, megnyugvást ad. Feltölti a lelkünket az érzés, hogy amikor megérkezünk, megáll az idő. Lenni… Üldögélni, álldigállni a monumentáris építészeti csodán, a hófehérben, az erdő közepében, a friss, tiszta levegőben. Ahol úgy várnak …

Tovább >>

Nyaralás – Kutyabarát Balaton

Balatonfüred Kutyabarát Balaton

Keszthely, Balatonfüred, Tihany… Ilyen a kutyabarát Balaton. Romantikus andalgás, mesés hátterek az emlékfotókhoz. És fincsi, élvezetes giliszták, amelyben jó meghemperegni. Imádjuk a Balatont! A kutyabarát Keszthelyről még itt olvashattok: Keszthely, a legkutyaszeretőbb város Vissza a múltba – Keszthelyi Belvárosi Múzeumok    

Tovább >>

Festetics kastély – Keszthely

A kedvenc sajtótermékem Keszthelyen, a Festetics-kastély kávézójában. Már megint a Lady Hamiltont lapozgatom. Teljesen olyan, mint Bridgertonéknál.

Tovább >>

A tatai lakatfal

Meglátogattuk a lakatunkat, de már túl sokan hozzánk kötötték magukat, így nem találtuk meg a sajátunkat. Mi hat évvel ezelőtt raktuk föl, és akkor így emlékeztem meg erről a magazinban: “Zoli és Barbihoz kötöttük magunkat, a kulcsot jó mélyre, az Öreg-tóba dobtuk. Úgy tartja a mondás, hogy ez a szerelem most már Isten és a lakatfal segedelmével soha el nem …

Tovább >>

Vissza a múltba – Keszthelyi Belvárosi Múzeumok

Ahogy az előző, Keszthelyről szóló beszámolómban írtam, Dió örömmel tart velünk múzeumba is, ezért nagy boldogság, hogy a Keszthelyi Belvárosi Múzeumok kutyabarát, így ő is végigjárhatta velünk a leírhatatlanul fantasztikus élményutat. Nem is egyszer. Nekünk két alkalomba telt a belefeledkezés, egy nap nem is volt elég arra, hogy bebarangoljuk mind a nyolc kiállítóteret. A múzeumok Keszthely lenyűgöző sétálóutcájában vannak, olyan …

Tovább >>

Keszthely, a legkutyaszeretőbb város

Ha a Whisper Cafe Magazin osztana „Legkutyaszeretőbb Város” címet, idén tőlünk Keszthely vehetné át a díjat. Itt valóban szeretik a kutyákat, nem csak tűrik, hanem vendégül látják, mosolyogva fogadják, akár csak a gyerekeket, családokat. Keszthely, a kutyaszerető város Évek óta örömmel térünk vissza, nem is egyszer. Júniusban megmártózunk a még nem égetően tüzelő napsugarakban, élvezzük az este kilencig tartó fényességet, …

Tovább >>

Tata, a megunhatatlan

Írtam én már annyi nosztalgikus, lebilincselően szirupos úti beszámolót Tatáról, hogy most következzék egy friss és modern. Éppen annyira modern, mint a mini vakációra választott szállásunk, a Tópart sétányon lévő Q-panzió. Vadiúj panzió Tatán Tényleg nem akarok belekezdeni visszaemlékezésekbe, de most muszáj megemlítenem a néhány évvel ezelőtti sétáinkat, amikor vágyakozással nézegettük az egykori Mónika panzió emeleti erkélyeit. Elképzeltük, ahogyan órákon …

Tovább >>

Hét Fenyő Vendégház – Sukoró

Gyerekkorunkban mindig irigyeltük Totit. Mert Totinak volt még nagyanyja, akinek a zsúpos háza padlásán – Toti elmondása alapján – bent lakott a bakusz. Mert Totiéknál nem rézf*szú bagoly volt, meg nem zsákos ember és mumus, náluk bakusszal rémisztgettek odahaza. Persze, aztán évekkel később, amikor mi is vele mehettünk a falubeli házba vakációra, kiderült, hogy nyest él a padláson, nem bakusz. …

Tovább >>

Casablancától az Angolkertig

Elmondok egy történetet a felnőtté válásról, a tatai tábortűztől egészen a Casablancáig. A nyolcvanas évek derekán, ha az iskolában kicsöngették a vakációt, a diákok táborozni indultak. Engem is kivitt Apám a Keletibe, az úttörő ing zsebébe dugott még egy barna papírötvenest, jó magatartást és jó nyaralást kívánt, feltett a vonatra, és tíz napra eleresztett Tatára. Kifutott a vonat, Apu integetett …

Tovább >>
Ez a weboldal sütiket (cookies) használ. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.     >> Adatkezelési tájékoztató <<
Rendben
error: Védett tartalom!