Korábbi cikkek ezzel a taggel

Szeretjük az ünnepeket. Mindegyiket. Szeretjük, ha egy nap kicsit különlegesebb, mint a többi, és minél több ilyen nap van egy évben, annál jobb. Minket az sem zavar, ha egy ünnep amerikai. Amerikát is szeretjük. Meg az amerikai cuccokat. Például imádom a fahéjas rágót. Úgyhogy ha valaki Amerikába megy, kérem szépen, hozzon nekem. A Szentendrei Skanzenben pedig az elmúlt tíz évben csak …

Ezek a képek úgy néznek ki, mintha 1978-ban készültek volna egy IBUSZ-utazáson, amikor a busz valahol útközben felvette az eltévedt NDK-s turistákat is. Pedig 2026. szeptember elseje van, Tihanyban. Az idő túl csodás, üti a hőmérőt a harminc fok. Tihanyban az a jó, hogy már nem kell kitalálnunk, mit csináljunk Tihanyban. Megérkezünk, leparkolunk, elindulunk ugyanarra, amerre máskor, megnézzük ugyanazt, amit …

A családi fotóalbum újra bővült Zalában Nem tudom, hány fényképünk van már Zalaszántóról. Sok. Gyanítom, indokolatlanul sok. Dió az erdőben. Dió a sztúpánál. Mi a sztúpánál. Anyu a sztúpánál. Imamalom. Zászlók. Erdő. Megint Dió. Aztán ugyanez egy évvel később. Vagy fél évvel, mert nálunk Zalaszántó valamiért nem évi egyszeri program. Nyár elején megyünk. Aztán nyár végén megállapítjuk, hogy tulajdonképpen mehetnénk megint. És megyünk. …

Szentendrei Skanzen, a kutyabarát múzeum Pünkösdkor a szentendrei Skanzen már majdnem nyár. A rózsák ész nélkül virágoznak, a vadszőlő ereszti a kacsait, a kertekben minden nő valamerre. Dió pedig megállt egy pipacs mellett, és egy pillanat alatt szentendrei senorita lett. Boldog pünkösdöt és hosszú pünkösdi királyságot mindenkinek!

Keszthely – Festetics-kastély, a pazar „futi” kutyával Diónak tökéletesen áll ez a nagystílű miliő. Mondjuk azt most nem fotóztuk le, ahogy épp gilisztát túr a kastélykert patinás gyepén. Viszont olyan képünk van, ahol éppen benne hempereg.  

Ha balatoni nyaralás, akkor… Zalaszántó – Béke Sztúpa Kiszakadunk a hétköznapokból, az erdőn át – szó szerint – belépünk egy másik világba. A zalaszántói Béke Sztúpa nem valami misztikum, sokkal inkább helyszíne a könnyedségnek, az örömnek, a felszabadultságnak. Mintha kiszabadulna a bennünk lévő gyerek, aki mindig hisz és bízik. Mondjuk, mi mindig hiszünk és bízunk. Minden évben legalább kétszer jövünk, …

Vannak városok, helyek, amelyeket imádunk. A nyár első napsugarai minden évben Tatáé. Dió egyik kedvenc városa és a legkedvesebb szállása a Q-panzió, amelynek teraszáról tökéletes távolságban látja az elhaladó, rendkívül kedves négylábúakat és kétkerekűeket. A Q-panzióról írtunk már többször, itt és itt is olvashattok róla. Órákon át tölti az időt a kertben, mi meg boldogan lógunk vele, ez az a …

A hely, amely évről évre hívogat Az elmúlt négy évben mindig újra és újra ellátogatunk a zalaszántói Béke Sztúpához. Fontos a lelkünknek. Hívogat. Soha nem változik, állandóságot, biztonságot, megnyugvást ad. Feltölti a lelkünket az érzés, hogy amikor megérkezünk, megáll az idő. Lenni… Üldögélni, álldigállni a monumentáris építészeti csodán, a hófehérben, az erdő közepében, a friss, tiszta levegőben. Ahol úgy várnak …

Keszthely, Balatonfüred, Tihany… Ilyen a kutyabarát Balaton. Romantikus andalgás, mesés hátterek az emlékfotókhoz. És fincsi, élvezetes giliszták, amelyben jó meghemperegni. Imádjuk a Balatont! A kutyabarát Keszthelyről még itt olvashattok: Keszthely, a legkutyaszeretőbb város Vissza a múltba – Keszthelyi Belvárosi Múzeumok    

A kedvenc sajtótermékem Keszthelyen, a Festetics-kastély kávézójában. Már megint a Lady Hamiltont lapozgatom. Teljesen olyan, mint Bridgertonéknál.