Hét Fenyő Vendégház – Sukoró

Gyerekkorunkban mindig irigyeltük Totit. Mert Totinak volt még nagyanyja, akinek a zsúpos háza padlásán – Toti elmondása alapján – bent lakott a bakusz. Mert Totiéknál nem rézf*szú bagoly volt, meg nem zsákos ember és mumus, náluk bakusszal rémisztgettek odahaza. Persze, aztán évekkel később, amikor mi is vele mehettünk a falubeli házba vakációra, kiderült, hogy nyest él a padláson, nem bakusz. Ma már csak megsárgult, érintésre porrá hulló fényképeken láthatunk ilyen házat, meg a Skanzenben, na meg itt, Sukorón.

Sukoró

És bár bakusz itt sincs, van azért ennek a kis községnek szelleme, ami – mindvégig úgy érezzük – mutatja az utat a szelíd lankás utcácskákban, templomirányban, ahogy hajtunk fölfelé az úton, minden méternél rácsodálkozva a pompásan elterülő Velencei-tóra.

Barátságos, vidéki idill, a Hét Fenyő Vendégházban frissen nyírott a fű, virágba borultak az akácok, bodzák. Ebben a mesés illatban és a százéves, óvó gerendák biztonságában élvezhetjük a májusi mini szabit, Dió legnagyobb örömére. Merthogy a vendégház kutyabarát.

Mint egy Monet festmény

Pompásan szép a ház, hófehéren tündököl a vályogfala, a nádtető, mint korona, díszeleg a magasban. Csudás a kert, a rengeteg zöld, nekünk – a városiaknak – különösen tetszik, hogy nem míves botanika, hanem hagyják magától élni, parádézni a természetet, saját szépségében. Mintha valami Monet festménybe csöppentünk volna, vakítanak a színek, olyan jó itt pihenni vacsoráig.

Most akkor jómódú, falusi asszonyság vagyok

És ha már vacsora, rögtön kiderül, hogy nem csak kutya-, de asszonybarát is a vendégház, ahogy végignézek a konyha felszereltségén, nem mosogatással fogom tölteni a hétvégét. Minden van, mosogatógép, sőt, mosógép is, na de az már túlzás lenne, én itt most jómódú falusi asszonyság vagyok három napig, mosás nuku, inkább a szórakozás. Ami ez esetben „hegymászás” és „sziklamászás”. Irány az ingókövek, Sukoró legnagyobb attrakciója.

Boszorkányság

Isteni kakukkfű illat van, még itt, a dombon is érződik a tó kipárolgása, meseszerű ez. Egyetlen dolog hiányzik csak innen. Egy Nagyika. Aki, amire visszaérünk a falusi sétából, megsüti a töpörtyűs pogácsát. Mondjuk, a Nagyika nélkül sem fekszünk le étlen, szomjan, amúgy meg, szélütést is kapna, ha meglátná, kerámialapos főzőlapon, meg légkeveréses sütőben pirul a csirke, boszorkányság – sipítozná.

Hajnali madárdal

Reggel aztán arra ébredünk, hogy valami szoprán női kórus bevonult az udvarba, csodásan dalolva az ablak alatt, de jön a világosság, ezek a rozsdafarkúak, ez valódi madárdal. Mindeközben az első napsugár csiklandozza a talpunkat.

Azt nem mondanám, hogy gyorsan reggelizünk, mert elképesztően jó itt belezuhanni a vidéki, nyugalmas feelingbe, szóval komótosan odadobunk szalonnát ropogósra pirulni, meg falusi tükörtojást, meglakmározunk, és már kész a várva várt útitervünk a napra.

Irány a Bory-vár!

Minket mindig lázba hoz, teljesen odáig vagyunk érte, elfogultan, csodálattal, kimondani is imádjuk: Bory-vár!

Két évvel ezelőtt már írtunk róla, a képre kattintva elolvashatjátok:

Ha időtök engedi, még egy nyári strandolás előtt, vagy után is ellátogathattok ide. Kutyabarát és mondhatni, ez Székesfehérvár legtutibb látványossága.

Bemegyünk még a városba, korzózunk egyet a Városház téren és a sétáló utcában, végigjárjuk a kedvenceket, Országalma, virágóra és a romok, aztán futi-futi, gyülekeznek a felhők, nincsen andalgás.

Érik a ropogós…?

És nézd csak, mivel vár minket a Hét Fenyő, jöttünk-mentünk két napot és gyümölcsöt hozott a cseresznyefa. Vagy meggy. És most, ahogy gondolkodom ezen, nagyon úgy tűnik, hogy egyszer vissza kell még ide térnünk, hogy erről bizonyságot nyerjünk.

Ha ti is meglátogatnátok ezt a csodálatos házat, az alábbi elérhetőségeken foglalhattok, és a képre kattintva megnézhetitek a Hét Fenyő Vendégház weboldalát: