Whisper Cafe Whisper Cafe, a Suttogó Kávéház
Ahogy az előző, Keszthelyről szóló beszámolómban írtam, Dió örömmel tart velünk múzeumba is, ezért nagy boldogság, hogy a Keszthelyi Belvárosi Múzeumok kutyabarát, így ő is végigjárhatta velünk a leírhatatlanul fantasztikus élményutat. Nem is egyszer. Nekünk két alkalomba telt a belefeledkezés, egy nap nem is volt elég arra, hogy bebarangoljuk mind a nyolc kiállítóteret.
A múzeumok Keszthely lenyűgöző sétálóutcájában vannak, olyan elbűvölő környezetben, amelynek érdemes felvenni a megnyugtató, kiszámítható ritmusát. Nincs hömpölygő tömeg, nincs sodró lendület, itt sikkes nyugalom van, és számtalan apró titok, megbújva a patinás homlokzatok mögött.
Apró kis varázslat, és a nyolc felfedezésre váró tárlat termeibe belépve – furcsa szóhasználat jön most -, kilépünk a szürke mindennapokból.
Játékmúzeum
A Játékmúzeumban és a Tüskevár Panoptikumban, még ha csak morzsányi időre, néhány órácskára is, de eljutunk az álmok, a mesék birodalmába. És nem azért esik ez annyira jól, mert ennyire borzasztó lenne a valóság, hanem mert az ilyen kis csodák nélkül sivárrá, unalmassá lennének a mindennapok. Szóval, nagy tanulság, de igenis, vannak csodák. Csak be kell nyitni az ajtajukon, hogy a miénkké váljanak.
Ugye most neked is az jár a fejedben, ami az enyémben? Furcsa, de egészen tisztán érzem a Dia vetítőgép semmihez sem hasonlító, izzó szagát, azt, amely a mesét mondó estéken átjárta a gyerekszobát. Emlékcsalogató illatok, nagy nevetések, sírásra görbülő lélek. Viszontlátni és megérezni az idő koptatta gyermekkort, meseszerű kaland. A Játékmúzeum óriási élmény a mai kor gyerekeinek, vigyük őket bátran, de annál is nagyszerűbb impulzus nekünk, felnőtteknek. Pláne, ha még motoszkál bennünk a gyermeki lélek morzsája.
Történelmi panoptikum
A Történelmi panoptikumot körbejárni már azért is nagyszerű, mert ez hazánk legnagyobb viaszbábu gyűjteménye.
A királyok, fejedelmek élethű szobrai között sétálni már önmagában felemelő, de hatalmas élmény, hogy ebben a Sétálóutca alatt megbúvó pincerendszerben még az egyedülálló apáca és papi rend viseleteit bemutató tárlatot is megtekinthetjük.
Nem vagyok egy szentfazék, de mindig megdobogtatja a szívem és ámulattal tölt el, ha egyházi viseletekben gyönyörködhetek.
Legyen az bármily egyszerűen megszőtt lenvászon, pompázatos, ünnepi bársony, vagy selyem. Lenyűgöző légkör.
Babamúzeum
A Babamúzeum, a viselettörténetet és népi építészetet bemutató tárlat követendő példa arra, hogyan őrizhetjük meg méltón a letűnt korok míves szépségeit.
Milyen jó volna látni többször népviseletbe öltözött embereket. Akár a mai öltözködés elvárásaira formálva is.
Gondoljunk csak bele, mennyi áldozatos munka van egy gyöngyhímzett ruhadarabban, vagy egy apró lábakon kopogó fa papucskában. A kézművesség csodái.
Éljen a giccs! – Giccsmúzeum
És hát, hogy is mondjam, ezt a kézműves csodát simán rá lehet mondani a Giccsmúzeumban található műremekekre is. Nem is merek iderakni fotót, nehogy megfájduljon a fejetek, ám bár, ha már a Balatonon vagyunk, intő például meséljen itt a múlt vitrinjeiről egy kishajó gyűjtemény.
Ezt egyébként nem is látom annyira csúnyának. De azért meg kell vallani, a XX. századi „dizájnerek” nem bántak fukarul a fantáziával.
Egy kis nosztalgia
A Giccsmúzeum szomszédságában közvetlen a Nosztalgia múzeum már inkább szívet melengető, tör föl az emlékek hada. Így egyben, zsúfolásig tömve, vibrálva, tolakodva, csodás – nem követendő – példa és mementó az utókornak.
Mondhatnánk, hogy ez borzalom, hogy ez az ízléstelenség netovábbja, de az életünk, mindennapjaink része volt, és így, hogy már csak a múlt, óriási geg és imádtam.
Borzoljuk az idegeket…
Még a Kínzómúzeum sem tudta ennyire felborzolni az idegeinket. Dió tágra nyílt szemmel, én pedig elképedve bámuldoztam a mesés kosztümöket, míves kellékeket.
Csöppnyi pikantéria, álomszép díszletben
Az egyedülálló „Szexmúzeum”, ahogyan a szórólap tájékoztat, egy középkori erotikus panoptikum, ahol viaszfigurák által elevenednek meg elődeink pajzán históriái. Szerencsére kapott egy diszkrét sarkot Monica és Bill is a Fehér Ház ovális irodájában, ők a kedvenceink.
Nos, amikor beléptünk ebbe a sejtelmesen buja világba, úgy fölröhögtünk az első, hatalmas micsoda láttán, hogy megremegtek a kőfalon a blondel keretes jelenetek.
Gyönyörű színek, buja fények, csodás kosztümök, szórakoztató időtöltés. Azt csak remélni merem, hogy a nagyanyáim hajdan nem műveltek ilyesféle csúnyaságokat.
Csigaparlament
Most pedig vegyünk egy nagy levegőt, és tekintsük meg a világ nyolcadik csodáját. A Csigaparlament négy és fél millió csigából megépített, csöppnyi, hét és fél méter hosszú bolondság.
Tizennégy éven át nem nyugvó türelem, a világ szebbé tételére.
Nem könnyű „lejönni” erről a fantasztikus időutazásról, az agyam is nagyon nehezen tért vissza 2021-be, de annyit még szeretnék leírni, hogy óriási köszönet Túri Török Tibornak, a Keszthelyi Belvárosi Múzeumok alapító tulajdonosának, hogy életre hívta ezt a hihetetlen csodát, és Gyurkó Zsanettnek a Múzeum vezetőjének a szíves látásért.
Az alábbi képre kattintva minden információt megtudhattok a Múzeumról, ahol egész évben nyitott kapuval várnak benneteket:
