2025 január 14, kedd

Korábbi cikkek ezzel a taggel

Miniszabi, újra Tatán

Tatai vár

Vannak városok, helyek, amelyeket imádunk. A nyár első napsugarai minden évben Tatáé. Dió egyik kedvenc városa és a legkedvesebb szállása a Q-panzió, amelynek teraszáról tökéletes távolságban látja az elhaladó, rendkívül kedves négylábúakat és kétkerekűeket. A Q-panzióról írtunk már többször, itt és itt is olvashattok róla. Órákon át tölti az időt a kertben, mi meg boldogan lógunk vele, ez az a …

Tovább >>

Tatai miniszabi

Tatai vár

Négy nap Tatán, itt olvashatjátok, hogy miféle „semmittevésekkel” töltöttük az időnket. És rendkívül élveztük.

Tovább >>

A tatai lakatfal

Meglátogattuk a lakatunkat, de már túl sokan hozzánk kötötték magukat, így nem találtuk meg a sajátunkat. Mi hat évvel ezelőtt raktuk föl, és akkor így emlékeztem meg erről a magazinban: “Zoli és Barbihoz kötöttük magunkat, a kulcsot jó mélyre, az Öreg-tóba dobtuk. Úgy tartja a mondás, hogy ez a szerelem most már Isten és a lakatfal segedelmével soha el nem …

Tovább >>

Tata, nem csak nászutasoknak

Még nincs egy éve, hogy hírt adtunk Tata legújabb kutyabarát szálláshelyének nyitásáról, a Q-panzióról – itt olvashatjátok. Az akkor ott töltött hétvége – ahogyan valamennyi tatai pihenésünk  –, és a vadonatúj panzió elvarázsolt minket, és Dió kifejezett ajánlásával javasoltuk nektek a mesés panorámájú Cifra és Berta malmokról elnevezett szobákat. Sosem hagynánk ki Tatát a szezonból, így idén is ott kezdtük …

Tovább >>

Tata, a megunhatatlan

Írtam én már annyi nosztalgikus, lebilincselően szirupos úti beszámolót Tatáról, hogy most következzék egy friss és modern. Éppen annyira modern, mint a mini vakációra választott szállásunk, a Tópart sétányon lévő Q-panzió. Vadiúj panzió Tatán Tényleg nem akarok belekezdeni visszaemlékezésekbe, de most muszáj megemlítenem a néhány évvel ezelőtti sétáinkat, amikor vágyakozással nézegettük az egykori Mónika panzió emeleti erkélyeit. Elképzeltük, ahogyan órákon …

Tovább >>

Casablancától az Angolkertig

Elmondok egy történetet a felnőtté válásról, a tatai tábortűztől egészen a Casablancáig. A nyolcvanas évek derekán, ha az iskolában kicsöngették a vakációt, a diákok táborozni indultak. Engem is kivitt Apám a Keletibe, az úttörő ing zsebébe dugott még egy barna papírötvenest, jó magatartást és jó nyaralást kívánt, feltett a vonatra, és tíz napra eleresztett Tatára. Kifutott a vonat, Apu integetett …

Tovább >>

A barokk kisváros, Tata – Marokkóval fűszerezve

Úgy gondoltuk, hogy Tatára a legjobb ősszel utazni, a vadlúd sokadalom ideje táján. Igaz is, ősszel csodás, avarillatos, és a ludak szárnyainak susogása az egyetlen nyugalmat megzavaró a tóparton. Tata az Öreg-tavával, erdeivel, várával a legjobb választás, ha kell a környezetváltozás. Hétvégi szállásunk, a Hotel Casablanca elképesztően szép környezetben fogad bennünket. Kutyabarát szálloda. A szobából totál kilátás a tóra, komolyan, már a …

Tovább >>
error: Védett tartalom!
Ez a weboldal sütiket (cookies) használ. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. View more
Rendben