Whisper Cafe Whisper Cafe, a Suttogó Kávéház
Úgy gondoltuk, hogy Tatára a legjobb ősszel utazni, a vadlúd sokadalom ideje táján. Igaz is, ősszel csodás, avarillatos, és a ludak szárnyainak susogása az egyetlen nyugalmat megzavaró a tóparton. Tata az Öreg-tavával, erdeivel, várával a legjobb választás, ha kell a környezetváltozás.
Hétvégi szállásunk, a Hotel Casablanca elképesztően szép környezetben fogad bennünket. Kutyabarát szálloda. A szobából totál kilátás a tóra, komolyan, már a teraszról látható naplementéért is érdemes lenne befizetni egy éjszakára.
Az enteriőr azt az illúziót kelti, mint amikor a gyarmatosítók kivonultak Afrikából, maguk mögött hagyták bútordarabjaikat, használati tárgyaikat, amelyet az arabok felújítottak, stílustörően saját képükre tákoltak és nagyon jól érezték magukat a szerzett javak között.
Itt persze mindez párosul kényelemmel, eleganciával, finomsággal, egzotikus és mediterrán színekkel, sejtelmes fényekkel, de megbújva ott lapul a házban a marokkói életérzés, a misztikum.
Belefeledkezel a csontszínű, légies eleganciába, az érett narancs, égetett méz és a sivatagi homok nyugalmába.
Az étteremben frissen sülteket lehet választani á la carte. Finom, ízletes, majd követi egy mesés sajttorta, epervelővel.
Elfogyasztva a teraszon, amit egy tájépítészeti mestermű vesz körül. Olyan szép a kert, hogy legszívesebben levetnéd a cipőd, nehogy letaposd a smaragdzöld pázsitot.
Az Öreg-tó partján mindenki andalog. A partot körbeölelik a mini rezidenciák, ha kicsit nagyobbak lennének, úgy néznének ki, mint a hajdani bérpaloták és nagykövetségek pompás épületei, pazar kilátással.
A sétányt övező hatalmas platánok elvezetnek a lakatfalig. Szerelmek, fogadalmak tanúhelye.
Mi is felraktuk a lakatunkat, „Zoli és Barbi”-hoz kötöttük magunkat, a kulcsot jó mélyre, az Öreg-tóba dobtuk. Úgy tartja a mondás, hogy ez a szerelem most már Isten és a lakatfal segedelmével soha el nem múlik.
Andalgunk még néhány száz métert, a kiskutya fürge, vidám járásával mindenkit levesz a lábáról, jókedvűen köszönnek ránk, ő is biccenti a fejét és vakkant. Kedves emberek, mintha szomszédok lennénk legalábbis.
A várban, amelynek a barokk kisváros nyilvánvalóan a vonzerejét köszönheti, koptatjuk még egy kicsit királyaink egykori négy tornyos lakának alapfal maradványait, aztán nekiindulunk, hátha meglátunk néhány ezer vadludat, ahogyan nyugovóra tér az Öreg-tóra.
„Voltaképpen mi is az a Tatai Vadlúd Sokadalom?
Minden év utolsó novemberi szombati napján a tatai Öreg-tó partjára invitálja a természetkedvelőket az MME Komárom-Esztergom Megyei Csoportja. A Száz Völgy Természetvédelmi Egyesülettel és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal közösen megrendezésre kerülő országos természetvédelmi fesztivál a természet és a természetbarátok ünnepe.
Az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak évszázadokkal ezelőtt itt, a tatai Öreg-tó leeresztett medrében, a hajdan volt mocsárvidéken találtak pihenőhelyet maguknak hosszú vonulásuk során. Minden év novemberében visszatérnek, hogy a telet nálunk töltsék, majd február végén, március elején visszainduljanak északi költőhelyeik felé.”Bővebben Tata város honlapján: Tata – Az élővizek városa
Kutyabarát hotel:
Hotel Casablanca – Tata, Tópart sétány 3.
A Hotel Casablanca a Facebookon
