Nem vagyok meggyőződve, hogy örülne Nagyi, ha a receptjeit ezen felhasználással meglátná. Valószínűleg annyira felháborodna, hogy bekapna egy nyugtatót és hamar el is aludna.
Boszorkányujjak
Lehet, hogy maradiak vagyunk, de szeretünk az 1936-ban kiadott A mi süteményes könyvünkből tésztákat, tortákat készíteni.
A boszorkányujjakhoz a mandulás patkócskák receptjét vettük alapul. Zsír helyett vajat használtunk, és 10 helyett 20 deka darált mandulát adtunk a tésztához, plusz egy tojást. Rémes ujjakat formáztunk, a körmök egész, sós mandula.
Sós! Hihetetlen élmény, amikor az édes, vaníliás, omlós tésztával beleharapsz egy roppanós, sós mandulába.
Múmiák
A Nagyi régi leveles sajtosa a tészta alap, amit a gyerekzsúrjainkra és szilveszterre készített mindig. Ha nincs idő nyújtogatni, akkor egy finom, mélyhűtött leveles tészta is megteszi. Úgy három milliméteresre nyújtjuk a tésztát, keskeny kis csíkokat vágunk derelyeszaggatóval. Körbetekerjük a virslit a tésztával és tűzre dobjuk.
Ha jó roppanósra sültek, nyomjunk nekik két mustárszemet és kész. Na, ettől a sütéstől sem fog bedagadni a bokánk.
Semmi nem megy a pocsékba, a maradék egy (h)alom tacskó.
„A hozzá nem értő előtt különleges tudománynak tűnik ez fel, pedig nem is annyira az ismeretek, mint inkább a gyakorlat és az egyéni ízlés a fontos a torták és szeletek díszítésénél.”
Nos, mi ezt megszívleltük. Gőzön olvasztott csokoládémáz dísz, Temperance Brennan mintával.
Amúgy, a sütés közben egyetlen állat sem sérült meg!
Felhasznált irodalom:
A mi süteményes könyvünk – Váncza és Társa 1936.