Keszthely, a legkutyaszeretőbb város

Ha a Whisper Cafe Magazin osztana „Legkutyaszeretőbb Város” címet, idén tőlünk Keszthely vehetné át a díjat. Itt valóban szeretik a kutyákat, nem csak tűrik, hanem vendégül látják, mosolyogva fogadják, akár csak a gyerekeket, családokat.

Keszthely, a kutyaszerető város

Évek óta örömmel térünk vissza, nem is egyszer. Júniusban megmártózunk a még nem égetően tüzelő napsugarakban, élvezzük az este kilencig tartó fényességet, aztán szeptemberben újra belefeledkezünk az ősszel dacoló, szőlőt termő jó időbe.

Kutyastrand

Az idei első nyaraló napot ragyogó időben a kutyastrandon, a Keszthelyi Kutyás Park és Piknikkertben kezdtük.

Dió módfelett szereti a fürdést, baba kora óta a Balaton szerelmese, és végre egy kutyáknak szánt part, ahol saját kis tappancsain besétálhat a vízbe. Az emberek jobb, ha visznek vízicipőt, mert némileg köves, de itt jegyzem meg, a finom, kutyák hancúrozta iszap fenemód jót tesz az izületeknek.

A Parkban van emberbüfé, ahol nagyon fincsi-limcsit kaptunk, és van egy VIP Lounge nevű, kis kerítéssel elválasztott rész, amit jövő nyáron mindenképpen kipróbálunk. Dió ugatós. Azt hiszem, ha ember lenne, a napközis tanárnő hivatást választaná. Egész délután szigorral fürkészné az iskolaudvart, ordibálással fegyelmezné a gyerekeket, zengene a „Hello, kitöröd a nyakadat!” és a „Mész a sarokba, ha futkározol!”. Így dirigálja a kutyatársakat, akik a csigánál egy kicsit gyorsabb tempóval futkároznak szabadon. Azt hiszem, a Lounge-t pont az ilyen önjelölt tacskónéniknek találták ki.

Tiszta Amerika – Cadillac Múzeum

Viszont, boldogan kísér el bennünket kávézókba, példásan viselkedik a szállodákban, és az összes múzeumot végigsétálhatjuk vele. Ilyen volt a Cadillac Múzeum is, amiért zokog a lelkem.

Az utolsó – nagyon szerencsés – látogatók egyikeként ámuldoztunk és vágyakoztunk, fantasztikus élmény volt.

Elsétálni amellett az 1932-es Cadillac mellett, amely végiggurult a Keresztapa című filmben… nagy megpróbáltatás volt szót fogadni és nem megérinteni. Most már talán nem lesz baj, ha elmondom, de  miután megtudtam, hogy bezár a múzeum, másé lesz a gyűjtemény, ki tudja, látjuk-e még, kétségbeesésemben azért végigsimítottam a briliánsként ragyogó kasznit a szoknyám korcával.

Hihetetlen volt látni ezeket a ragyogó, elegáns, fényes óriásokat. És tényleg hatalmasok, akkorák, hogy egy, kettőben leforgathatták volna a The Great Gatsby partijelenetét, negyven, charleston ruhás statisztával. Remélem, valaha, valahol még újra elvarázsolnak minket.

Pazar miliő – Festetics-kastély

És hogy ne távolodjunk el az eleganciától, a pazar miliőtől, menjünk kastélyba. Illetve, csak a Festetics-kastély kertjébe, mert a múzeum sajnos – nagy szívfájdalmunk – nem kutyabarát. De sebaj, kárpótol bennünket ez a pompás, majd 40 hektáron elterülő, viktoriánus kert. A park természetvédelmi terület, vigyázzunk is rá. Megjegyzem, évek óta visszük Diót ide, hogy kis hercegnő módjára tudjon sétálni, és még soha nem találkoztunk egyetlen eldobott szeméttel, sem kutyapiszokkal.

A hatalmas séta után ajánlanék egy igazán tradicionális helyet. Néhány percre a kastélytól, a sétáló utcában a Korzó Café kedves vendéglátással, sütikínálattal és finom kávékkal, frissítőkkel fogad benneteket kutyával is. Sőt, ha már hűvösebb a teraszon, a kutyákat is szeretettel látják bent, a kávézóban.

És ha már eljutottunk a sétáló utcáig, van ott egy általunk imádott hely. Mit egy hely, nyolc hely, amiről nem tudok néhány mondatban beszámolni. Olyan érzéseket ébresztett föl bennünk a Keszthelyi Belvárosi Múzeumok nyolc épületből álló kiállítása, hogy egy hatalmas, fotókkal teli beszámolóban fogok róluk hírt adni. Legszívesebben az egész világnak elmesélném!